|
Dobozy Borbála csembalóművész honlapja |
|
Kritikák |
|
„…Dobozy Borbála minden részletében Mintaszerű előadásának (Gottlieb Muffat: Componimenti musicali) egyik jelentős érdeme ennek a burjánzóan dús ékítmény-vegetációnak nem csak pontos, de illúziót keltően kecses, valóban ornamens benyomást keltő megvalósítása. Ugyancsak az előadót dicséri az a mély elkötelezettség, amellyel ezeket a darabokat a mai hallgató számára feleleveníti anélkül, hogy a keletkezésük óta eltelt több, mint kétszázötven év távlatát tudatosítaná bennünk…éppen ez a lemez legfőbb értéke: hozzánk szól, megértjük anélkül, hogy kegyelettel alászállni kényszerülnénk egy rég letűnt idő mélyébe. Kiváló produkció, mind szándékát, mind megvalósítását tekintve…” (Pándi Marianne — Új Magyarország)
„…Bach 5. Brandenburgi versenyében a csembalista Dobozy Borbála….nyújtott kiemelkedőt: pompásan játszotta a nagy cadenzát, s a teljes műben stílushűen, rugalmasan muzsikált…” (Csengery Kristóf — Muzsika)
„…a vörösberényi templom sorozatzáró hangversenyén az eddig általam csak névről ismert Dobozy Borbála felébresztette bennem a csembalórajongót!...Ez maga a játék, életöröm, elevenség…” (Üveges Sándor — Veszprémi Napló)
„…az ő játékának egyik legfőbb jellegzetessége a szép hangzásra való törekvés…azt mutatja meg, ami a leginkább megragadó, leginkább megkapó egy csembalódarabban. Dobozy Borbála a térség – és ezen most nemcsak Közép-Európát értem – egyik legjobb csembalójátékosa…” (Kolozsi László — Magyar Hírlap)
„…A műsor központi darabjával (Kromatikus fantázia és fúga) a művésznő bizonyította különleges muzikalitását és kifogástalan technikáját…A ráadásként adott Jacques Duphly egy darabjának meseszép lírikus előadásával sikerült a művésznőnek úgy a csembalózenével, mint az ő előadóművészetével kapcsolatban hosszantartó benyomást kelteni.” (Freiburger Nachrichten)
„Elegáns játékmód, technikai tökéletesség. …az ember eleinte nem tudta, mi elbűvölőbb: a játékmód eleganciája és technikai tökéletessége, vagy pedig a frázisok és a belső zárlatok iránti érzéke, melyek végsősoron egy zenemű szerkezetét adják…A szabadon fantáziált és a szigorú kontrapunkt közötti váltakozást Dobozy Borbála élesen rajzolta meg. És egyre jobban tudatosult, hogy a magyar csembalistának sikerült az ő rendkívül differenciált agogikai lehetőségeivel a billentés dinamikáját pótolni. És ezekben a pillanatokban kezd csak igazán élni a csembalózene…Játéköröm és elegancia egyesült itt zenei ünnepéllyé…Dobozy Borbála minden tételben megmaradt az a magabiztosan graciózus előadó, aki technikai lehetőségei tudatában a zenei szerkezet részleteinek megformálása révén letűnt idők eleven tanujává vált.” (Bergische Landeszeitung)
„Kimagasló mesterkoncert az itteni Zeneházban.…Talán éppen Dobozy Borbála visszafogottsága, befeléfordulása volt az, párosítva egy szinte öntudatlan magabiztossággal és tevékenységének természetességével, ami végülis olyan mély benyomást hagyott hátra. Lebegő gráciával muzsikált a művésznő, olyan bájjal, ami egy figyelemreméltó játéktechnikai perfekciót teljesen mellékessé tett. Csak egy kis magabiztos mosoly a darabok között tette világossá, hogy játéka közönségnek szól és hogy az este nem csupán a zene és egy kifejezésgazdag művészegyéniség lényének összeolvadása. Percekig tartó tapsot kapott a magyar szólista előadása, akinek perfekciója sohasem hatott sterilül, a zenei szempontokat mindig a technikai elé helyezte és biztos, hogy az itteni „Mesterkoncertek” sorozatban különleges helyet foglal el.” (Freudenstadt)
|
